TARTALOM

KÉSZÜLJ FEL A KRITIKA TÜZEIRE MÉG A TEOLÓGIAI TANULMÁNYAID ÉVEI ALATT

Az az igazság, hogy egyetemi előadások és kutatások nem nyújtanak nagy segítséget abban, hogy felkészítsék a jövendőbeli lelkipásztorokat a kritika tüzeire. Ugyanakkor, a tantervek, a környezet Isten tervezése szerintiek, és megfelelő képzést nyújtanak arra, hogy gyarapodjon a belső emberünk erőben, melyre szükségünk van a lelkipásztorokkal szembeni ellenállások kemencéjében, azonban ez tudatos odafigyelést igényel.

E célból készült el a Teológus Tízparancsolata – tíz dolog, amit jó, ha elkerülsz a teológiai tanulmányok ideje alatt, hogy fel tudj készülni és hosszú távon képes legyél kitartani az evangélium szolgálatában. Miért kell arra figyelni, amit nem szabad, ahelyett, amit szabad?  Ugyanazért, amiért Isten a Tíz parancsolatot tiltó formában fogalmazta meg. Sinclair Ferguson úgy magyarázza, hogy a Sinai hegynél átadott kőtáblákon keresztül „Isten újra publikálta eredeti tervét az életre. Ez úttal, azonban úgy volt megfogalmazva, hogy alkalmazható legyen a bűnös emberek életkörülményeiben. A negatív megfogalmazás célja az volt, hogy megóvja őket a további önpusztítástól.” A XXI. századi teológusok szíve sem kevésbé hajlamos a bálványimádásra, mint az ókori izraelitáké volt. Mivel az alkalmazási terület más emberekhez hasonlóan a bűnre hajlamos teológusok közege, tíz tilalmat ajánlunk, amelyeket, ha betartunk, akkor nagy segítségünkre lesznek abban, hogy felkészüljünk a kritikára, amely szolgálatunk folyamán érni fog.

1.   NE HANYAGOLD EL A LELKED

Talán túlságosan is kézenfekvő ezzel kezdeni, azonban ez olyan dolog, aminek fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. A teológiai szemináriumok temetőkhöz való meglehetősen szarkasztikus összehasonlítása, sajnos, sok esetben nem áll messze a valóságtól. A Biblia és teológia akadémiai szintű tanulmányozása akár lelki kiégéshez is vezethet, ha nem vagyunk kellően szorgalmasok Krisztus keresésében és arra való törekvésünkben, hogy egyre hasonlóbbak legyünk Őhozzá.  Ha hagyod, hogy a lelked kiszáradjon az egyetemi évek alatt, akkor nem leszel alkalmas a pásztori szolgálatra. Az erőtől duzzadó lélek, olyan lélek, amely személyes kapcsolatban van az Igével és Istennel, nem csak tanul Róla, ez megtapasztalás.

Szakíts időt minden nap az Istennel való közösség gyakorlására, a Szentírás olvasására és az imádkozásra, és féltékenyen őrizd ezt az időt nem engedve mást a helyére. Ne engedd, hogy az egyetemi élet nyomása elhomályosítsa az Istennel való közösséget. Ha úgy gondolod a terhek, melyeket hordoznod kell most, nehezek, akkor csak figyeld, milyen lesz majd a szolgálatban! Tanuld meg, hogy a legfontosabb hely a titkos kamra. Kérd Istentől, hogy naponként többet mutasson meg Önmagából, az Ő dicsőségéből az Ő szava által. 

Kell, hogy időt töltsetek Isten igéjével, de úgy, hogy nem más cél vezérel, mint a lelki növekedés. Ne tekints úgy a csendességeidre, mint egy eszközre, hogy befejezd a dolgozatod, vagy egy projekted, vagy egy prédikáció vázlatot. A titkos kamra célja az, hogy bensőséges kapcsolatban légy Istennel. Úgy keresd ezeket az alkalmakat, mintha az életed múlna rajta – mert igazából így van! Ennek a területnek az elhanyagolása következtében megfogyatkozik az Istent félő alázat benned, amelyre pedig szükséged van, hogy kibírd a szolgálatod során elszenvedett sértéseket.

2.   NE HANYAGOLD EL A TESTEDET

Isten nem test nélküli lélekként teremtett bennünket. John Murray szerint „Mindannyian pszichoszomatikus lények vagyunk.” Egy Isten által épített titokzatos egysége vagyunk a testnek és a léleknek. Ez a testi és lelki összetétel azt jelenti „a test egészsége hatással van a lélek egészségére és ez visszafelé is igaz.” Más szavakkal élve, a test-lélek összeállításunk, mint Isten képmásának hordozói, nem hanyagolhatjuk el fizikai egészségünket úgy, hogy a lelki és szellemi egészségünk ne szenvedne kárt.

Három fő része van a fizikai egészség megőrzésének. Először is a testednek szüksége van megfelelő mennyiségű zavartalan alvásra, 7-8 óra a legmegfelelőbb. Edzd a tested úgy, hogy rendszeresen ugyanabban az időben ébredj és feküdj le. Állj ellene a kísértésnek, hogy éjszakánként a vizsgákra tanulj. Nem érdemes. Ha kávéfüggő leszel, hogy ébren maradj nappal az órákon, akkor nem alszol eleget. Másodsorban, a testednek szüksége van tápláló étrendre. Az egyetemisták átlagosan alacsony költségvetéssel élnek és szegényesen étkeznek. Valószínű nem lenne reális csak organikus ételeket enni, azonban próbálj meg amennyire tudsz egészségesen táplálkozni. Nincs több gyors tészta és magas fruktóz tartalmú kukorica szörp. Harmadsorban, a testednek edzésre van szüksége. Készíts magadnak egy álló padot, és próbáld elkerülni, hogy tíz órán át ülj tanulás közben. Ha lehetséges menj biciklivel az órákra, ahelyett, hogy autóval utaznál. Mindemellett találj alkalmat arra, hogy legalább három négy alkalommal jól leizzaszd magad az edzéssel.

Megvan a kísértése, hogy az egyetemi évek alatt elhanyagoljuk a fizikai egészségünket, azonban nem szabad engednünk neki. Meglehet furcsán hangzik, de megtörténhet, hogy nem lesz elég erőd, hogy kibírd a szolgálatod során kapott kritikákat, ha a saját tested gondozására sem figyelsz. Ha nem hiszel nekem, próbálj egy hétig csak 4-5 órát aludni, és gyors vagy mirelit ételeken élni, majd figyeld meg milyen hatással van az Istennel való kapcsolatodra és hangulati állapotodra és arra, hogyan kezeled az élet nehézségeit.

3.   NE ÉRTÉKELD LE A HELYI GYÜLEKEZETET

Valahol irónikus, hogy azok, akik arra készülnek, hogy a gyülekezetet szolgálják, a teológia évei alatt elhanyagolják a helyi gyülekezetet. A gyülekezet nélküli teológus ellentmondásos fogalom. Ha teológiai éveink alatt nincs komoly kötődés bennünk a helyi gyülekezet felé, akkor hiányozni fog az erőnléti forrás ahhoz, hogy átvészeljük és kezelni tudjuk a jövőben pásztori szolgálatunk nehézségeit. Ahogyan Denny Bruck írja, „Azok a teológusok hajlanak a szolgálatban való kiégésre, akik a helyi gyülekezethez nagyon gyengén kötődnek.”

Azzal tölteni a szemináriumi éveket, hogy egyik gyülekezettől a másikhoz vándorlunk, soha senkihez nem kerülünk közelebb, vagy nem szolgálunk semmilyen komolyabb formában az Istentől rendelt gyülekezeti vezetés alatt, a jövendőbeli lelkipásztorok egyik legkomolyabb hibája, amelyet ebben az időszakban elkövethetnek. A kifogások csak a helyi gyülekezeti életbe való bekapcsolódás hiányosságait takargatják ilyen esetben. Talán tag vagy otthon egy gyülekezetben, vagy hasznosnak tartod, hogy különböző közösségeket látogass, hogy bővítsd a teológiai látóteredet. Az is előfordulhat, hogy azért nem tudsz megállapodni, mert nem találsz olyan gyülekezetet, amely megfelel a személyes igényeidnek. Azonban, mégis megkérdőjelezhető, hogy létezik egyetlen jogos magyarázat is arra, hogy miért nem kötelezi el magát egy gyülekezet mellett a teológus.

A helyi gyülekezet Isten egyik legjobb eszköze, hogy leengedje az arrogáns teológusok felfuvalkodott egóját. Amíg azon vagy, hogy ajándékaiddal Isten népét szolgáld, sokan értékelnek majd, azonban biztosan olyanok is lesznek, akik nem így viszonyulnak hozzád. Lesznek ott olyanok is, akik eléggé szeretnek majd ahhoz, hogy rámutassanak, milyen területen van még szükséged növekedésre. Egyesek ezt gyöngéden teszik, mások durván, azonban minden együtt munkálkodik azért, hogy növekedni tudj alázatban – abban az alázatban, amelyre szükséged lesz, hogy átvészeld a szolgálatod során tapasztalt ellenszegülést.

4.   NE VESZÍTSD SZEMELŐL, HOGY KI VAGY

A teológia évei alatt szerzett tapasztalataink nagyrészét azok a fájdalmas megállapítások képezik, hogy az énképünk inkább azon alapul, hogy mivel járulunk hozzá a szolgálathoz, mint az evangélium kiváltságán. A szívünk könnyen abban méri, hogy mennyire vagyunk értékesek, hogy mit teszünk – a jegyek, amelyeket kapunk; a pozíciók; amelyeket elérünk; a könyvek; amelyeket olvasunk; az, ahogyan mások értékelnek. Könnyen hasonlítjuk magunkat diáktársainkhoz, és ígéretes szolgálattevőkhöz, arra a veszendő gondolatra alapozzuk saját értékünket, hogy jobb gondolkodók vagy tanítók vagy akármik vagyunk valaki máshoz képest. Azonban, ha az értékünk földi sikerességben és mások dicséretében gyökerezik, mi lesz majd akkor, ha elesünk, vagy ellenállásba ütközünk? Mi lesz akkor, ha egyik diáktársam értelmesebbnek vagy jobb tanítónak bizonyul, mint én?

Az ilyen büszkeségtől és felfuvalkodott emberi identitástól vezérelt hozzáállás az önmagunkról alkotott kép biztos összeomlásához vezet. Hála Istennek ezért! Mert, miután a magunkról alkotott képünk visszavonhatatlanul meginog, arra ösztönöz bennünket, hogy identitásunkat az evangéliumban keressük. Ezt kell tennünk! Egyetlen lecke sem olyan létfontosságú, mint ez: naponta keresni identitásunkat, értékünket és létünk célját egyedül Jézus Krisztusban. Ez egy harc, és mint olyan, megkívánja, hogy megalkuvás nélkül prédikáljuk az evangéliumot önmagunknak.

Amikor Isten Fiában látjuk, értékeljük személyes identitásunkat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a megmentő áldásokat, amelyek a Krisztussal való egységből, közösségből nyerünk. Talán, semmi más nem tizedeli meg olyannyira önimádatra való hajlamunk, mint annak ajándéka, hogy Isten gyermekévé fogadott. J. I. Packer így ír a fiúságról: „A legnagyobb kiváltság, amelyet az evangélium felajánl a számunkra, nagyobb még a megigazításnál is.” Micsoda gondolat! Hosszú időbe kerül, mire rájösz, hogy miért is mondta ezt. Mert egészen elképesztő, hogy nem csak úgy ismerhetjük Istent, mint Igaz Bírót, Akinek igazságos követeléseit teljesíthetjük, hanem úgy is, mint szerető Atyát, Aki örökkévaló szeretetével halmoz el bennünket. Tanulmányozd az Isten gyermekévé fogadás dogmáját. Gondolkodj, milyen kiváltságokkal jár, hogy Isten gyermeke lehetsz. A Wesminsteri Hitvallás sok ilyen belső áldást felsorol, íme néhány közülük személyre szabott formában az azokat alátámasztó igeversekkel együtt:

• Isten nevét viselem. (Jer.14: 9; 2.Korinth.6: 18; Jel. 3:12.)
• A fiúság Lelkét kaptam (Róma 8:15)
• Bizalommal mehetek a kegyelem királyi trónjához (Róma 5:2; Efézus 3:12)
• Szólíthatom Istent édesapámnak (Abba Atyám) (Gal. 4:6).
• Mennyei Atyám megszán (Gal. 4:6), megvéd (Péld.14:26), gondot visel rólam (Mt. 6: 30, 32; 1.Pt. 5:7).
• Mennyei Atyám megfenyít (Zsid. 12:6), de sohasem taszít el (Jer.sir. 3:31)
• El vagyok pecsételve a megváltatás napjára (Ef. 4:30) és az igéretek örököse vagyok (Zsid. 6:12), örököse vagyok az örökkévaló megváltásnak (Zsid. 1:14; 1Pt. 3,4).

A Krisztusban való fiúságnak ez a tudata megszabadít attól, hogy megpróbálj megfelelni a világ által támasztott azon kényszernek, hogy legyél valaki. Már vagy valaki! Ha Krisztusban vagy, akkor Isten örökké szeretett gyermeke vagy, nem a tehetségedért vagy érdemeidért, hanem Isten kegyelméből.

5.   NE LÉGY PERFEKCIONISTA

Isten sokszor használja arra a hibáinkat, hogy szeretettel emlékeztessen Krisztusban kapott identitásunkra. Nem baj az, ha egy tökéletes 4-es helyett, hírtelen 3,98-ra változik a jegyünk! Mi lesz, ha ott maradunk a tökéletes A-k iránti perfekcionista elképzeléseinkkel a porban?

Miért fáj annyira az az A-? Szeretnénk fontosak lenni, jelentőségteljes osztályelsők, vágyunk tanáraink megerősítéseire és diáktársaink elismerésére. „Tökéletességre vágyunk”, írja, Ami Backer, „mert ez annak eszköze, hogy elfogadjanak vagy, hogy uralkodjunk a kudarctól vagy elutasítástól való félelmünk felett.” A mi tökéletes A utáni vágyunk annak eszköze, hogy ezzel uralkodjunk a bennünk levő félelmen, mert félünk attól, hogy mások csak egy sikertelen kockafejnek tartanak majd. Ha meg nem öldököljük, ez a perfekcionizmus és a hibáktól való félelem végzetes lehet a következőkben az evangélium szolgálatában.

Te és én is elesünk majd lelkipásztorként. Lesznek rossz prédikációink. Kipróbálunk majd új dolgokat, amik lehet nem válnak be, vagy talán nem adunk bölcs tanácsot. Ezek a dolgok elkerülhetetlenek. Az egyetlen tökéletes pásztor Jézus Krisztus! Ne halogasd ennek a leckének a megtanulását, amíg az evangélium hirdetésének szolgálatába állsz. Ismerd el hibáid most. Engedd, hogy ez által megalázd magad és közel vonjanak a tökéletlen bűnösök tökéletes Megváltójához. Ha arra összpontosítunk a teológiai évek alatt, hogy tökéletesek legyünk, és így is látjuk magunk, kétségbeesünk, ha majd a gyülekezetünk tudomásunkra hozza, hogy nem vagyunk azok.

6.   NE TÉGY ÚGY, MINTHA MINDENT TUDNÁL

Ez a pont mélyen kapcsolódik az utóbbihoz, azonban külön tárgyalást indokol. Az az oka annak, hogy az egyetemen vagy, hogy nem tudsz mindent. Ne tégy úgy, mintha tudnád. Túl gyakran próbáltad talán úgy tenni, mintha igazi szakértője lennél Owen pneumatológiájának, Van Til hitvédő (apologetikus) módszertanának, Newton pásztori tanácsainak és Vos eszkatológiájának, mindezt egyszerre! Túl sokszor kerülted azokat a beszélgetéseket, ahol olyan témáról volt szó, amiben nem voltál jártas, mert nem akartál intellektuálisan alsóbbrendűnek vagy kevesebbnek tűnni, mint mások. Túl sokszor nem mersz kérdéseket feltenni az osztályban, mert attól félsz, hogy butának gondolnak majd. Bármi áron is, de kerülöd a rettegett beismerést, hogy „nem tudom.”

Bátoríthatlak-e arra, hogy szeresd ezeket a szavakat? A teológia az a biztos hely, ahol ezeket rendszerint mondhatod. Senki sem várja el tőled, hogy diákként mindent tudj, azonban sokan elvárják tőled, hogy mindent tudj, ha majd lelkipásztor leszel. Ha nem tanulod meg most, hogyan kezeld ezeket a helyzeteket, akkor bajban leszel, ha szolgálatba állsz, mert előbb vagy utóbb a hiányosságaidra fény derül.

7.   NE MENEKÜLJ AZ ÉPÍTŐ KRITIKA ELŐL

A teológia az elsődleges hely, ahol építő kritikával találkozhatsz. Ne kerüld el; inkább keresd. Minden tantárgy közül legtöbbet a gyakorlati prédikációból tanulhatsz. Minden órán más diák mond el egy prédikációt, amelyet a tanárok és diáktársak kritikája követ. Ugrásszerűen növekedni kezdesz majd ezeken az órákon, nem a hallott prédikációk miatt, hanem az építő kritika miatt, amelyet hallasz. Hasznosak a homiletika kurzusok és könyvek és a prédikációról szóló könyvek is, azonban semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy tapasztalt lelkipásztor elemzi a prédikációdat. Bármennyire is fájdalmas a kritika, nincs jobb gyakorlati módszer, amelyet arra használ az Úr, hogy növekedjünk általa és tanítson bennünket. Ezért tanuld meg értékelni ezt az egyetemi évek alatt.

Keress egy istenfélő idősebb férfit a gyülekezetedben, aki kész mentorálni téged. Ne olyan személyt keress, aki azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem olyan személyt keress, aki azt mondja, amit hallanod kell. Olyan embert keress, aki szeretettel ösztönöz a növekedésre. Nyisd meg a szívedet előtte, teljesen és leplezetlenül. Kérd a tanácsát és imatámogatását.

8.   NE ALKUDJ MEG A KIS DOLGOKBAN

Az intellektuális tréningen kívül a teológia a morális bizonyítás helyszíne is. A mindenre kiterjedő etikai jellemvonás, melyet bírnod kell ahhoz, hogy méltó légy a szolgálatra az, hogy feddhetetlen légy (1.Tim. 3:2; Titusz 1:7). Vésd jól az eszedbe! Légy feddhetetlen minden tekintetben Isten kegyelme által. Ha képesek akarunk lenni a verbális ellenállás elviselésére a későbbiekben, akkor Isten előtt tiszta lelkiismerettel kell éljünk a jelenben.

Charles Hodge így figyelmeztette teológus diákjait: „Amikor pillanatnyi megelégedést adna, ha megszegnénk integritásunk, azonban ez nem jelent olyan súlyos kihágást, amely sokkolná lelkiismeretünket vagy veszélyeztetné a jóhírünket, könnyű engedni a kísértésnek.” Hodge szavai meggyőzőek és igazak! Akkor vagyunk leginkább kitéve a lelki megalkuvásnak, amikor valami olyat tehetnénk, amire még nem szólal meg sem a belső vészjelzőnk (lelkiismeret), sem pedig a külső (más emberek). Az ilyen bűnös vágyak számtalan formát ölthetnek: egy kis túlzás, csak hogy világosabbá váljon az üzenet; lustán, félszívvel írni meg egy dolgozatot vagy jegyzetet; a plagizálás könnyed formája; a második pillantás egy nem oda illő reklámra; túl sok pizza. Azért kell küzdenünk, hogy Krisztus lelkületével élve ne adjunk helyet ezeknek a dolgoknak az életünkben.

Vizsgáld meg magad Isten törvényének tükrében. Vannak olyan területei az életednek, ahol megalkudtál, még ha kis dolgok is? Határozd el, hogy halálba adod ezeket és gyarapodj a Lélek szerinti tisztaságban, Isten örömére élve, tiszta lelkiismerettel, amelyet megmosott Krisztus vére. A dolgok, amelyekre a böngésződben rákattintasz, az ahogyan és amire elköltöd a pénzed és amivel töltöd az időd, és a szavaid hitelessége, integritásod, mind mélyen összefüggenek azzal, hogy hogyan kezeled majd az ellenállást a szolgálatod során.

9.   NE SZÉGYELLD AZ EVANGÉLIUMOT

Jézus Krisztus evangéliuma politikailag igazságtalan, és az észak amerikai kultúra egyre jobban elidegenedik tőle. Rico Tice szerint a kereszténység üzenete „tűzveszélyes”. Ha nem tudod, hogy ez mit jelent, akkor én sem tudom. Az értelmező szótár szerint ezt úgy határozzák meg, mint amit „tűz gyújtásra terveztek.” Az evangélium Isten bölcs tervezése mellett tűzveszélyes, égető. Felháborodást és támadó hozzáállást vált ki; megosztja a családokat; erőszakot és gyűlöletet vált ki; ellenségekké teszi a barátokat. Ezért, az evangélium hirdetése remek lehetőséget nyújt arra, hogy szóbeli bántalmazást szenvedjünk el az igazságért.

Hihetetlenül könnyű mentséget találni, hogy miért nem veszed körül szomszédjaidat az evangéliumtól áthatott vendégszeretettel, vagy miért nem mész más testvérekkel együtt az utcán evangelizálni. Túl elfoglalt vagyok, mondogatom magamnak, és a teológiai tanulmányok időszaka sokat követel, főleg, ha közben családod van és másodállásod. Azonban, ha túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy evangelizáljak, akkor nem az evangelizációt kell kihagynom, hanem valami mást. Arra készülök, hogy az evangélium szolgálatába álljak, annak az üzenetét képviseljem. Hogyan lehet valaki, aki evangéliumi szolgálatra készül túl elfoglalt ahhoz, hogy megossza az evangéliumot? Az az igazság, hogy a legtöbb esetben az elfoglaltságom a mélyen meggyökerezett és megbújt félelmemet takargatja. Lehet a szomszédjaim furcsának fognak tartani. Lehet az emberek az utcán kicsúfolnának. Lehet nem tudnák egy felvetésre válaszolni, és bolondnak néznének. Ezek a félelmek azt mutatják, hogy önmagam megszállottja vagyok és csak azzal foglalkozom, hogy mások mit gondolnak rólam.  

Tanulj meg minden ilyen helyzetet örömnek tartani „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.” (Máté 5.: 11.). Tanulj meg „együtt szenvedni az evangéliumért Isten hatalma szerint” (2. Timótheus 1:8). Az az ellenállás, amelyet a személyes evangelizáció alkalmával elszenvedünk csak felkészít arra, ami a felavatásunk után vár reánk.

10.  NE FELEJTSD EL, MIÉRT VAGY ITT

Tisztán kell lebegnie a szemeink előtt, hogy első sorban miért jöttünk a teológiára. Mi célból hívott el Isten, hogy ezeket az éveket odaszánjuk a tanulásra? A magától értetődő válasz az, hogy felépítse az Ő gyülekezetét. Az oka annak, hogy arra készülsz, hogy alpásztor legyél nem más, mint: „A szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” (Efézus 4:12-13).

Könnyű ezt szem elől téveszteni. Hányan jöttünk úgy a teológiára, hogy készek voltunk önmagunkat teljesen odaszánni az evangélium szolgálatára a gyülekezetért, aztán gyorsan felcsillant a szemünk a doktori cím vagy az egyetemi tanárcímének hallatára? Hadd tisztázzam: meg van a helye a magasabb szintű végzettségeknek és a tanároknak is, azonban az elsődleges célja a teológiának az, hogy lelkipásztorokat képezzenek. Ne engedd magad könnyen eltéríteni ettől a céltól. Ne felejtsd el, hogy a pásztorság célja az, hogy építsük és tökéletesítsük Krisztus testét. Nem azért tanulod hűséggel az igazságot a teológián, hogy magadnak nagy nevet szerezz, vagy jó író légy esetleg közismert szónok, hanem hogy szolgálj a gyülekezet felé.

Ennek tudata felszabadít. Megszabadít velünk született vágyunktól, hogy megdicsérjenek, értékeljenek és tiszteljenek. Ez nem rólunk szól. Soha nem rólunk szólt. Mi azért vagyunk, és azért tanulunk és ha Isten úgy látja jónak szolgálatba állunk, hogy önmagunkat adjuk Krisztus menyasszonyáért.

VÉGKÖVETKEZTETÉS

1651-ben a Skót Egyház kiadott egy iratot, melynek címe Alázatos elismerése a skóciai szolgálat bűneinek. Ez egy szívet vizsgáló, megalázkodó bűnvallása a megalkuvásoknak a XVII. századi presbiteriánus lelkipásztorok körében. Nem csak azokat a bűnöket foglalja magába, amelyek a szolgálat végzése alatt merültek fel, hanem azokat is, amelyek a szolgálatra való felkészülés során megkísértenek. Egyik ilyen bűnvallás a következő: „Nem tanulva az önmegtagadást, nem határozta el, hogy felveszi Krisztus keresztjét.” Ezek az emberek bánkódtak afölött, hogy azok a pásztori szolgálatra felkészítő órák alatt nem tanulták meg, hogy azonosuljanak Krisztussal az Ő alázatában. Nem tanulták meg mit jelent a kereszt.

Így vagy úgy ez a fent említett 10 tiltás egyetlen pozitív elvben megfogalmazható: „Tagadd meg magad, vedd fel a kereszted és kövesd Jézust.” Nincs más Istent dicsőítő útja annak, hogy elviseld a szolgálatod során kapott kritikák tüzét.

TARTALOM

Forrás ©

Joel R. Beeke & Nick Thompson: Pastors and Their Critics:

A Guide to Coping with Criticizm in the Ministry

- munkája nyomán, fordította: Kelemen Krisztina