Mindennek rendelt ideje van a nap alatt. Karácsonykor is a hívőkhöz szent munka illik. Az a pár ismert igevers Lukács Evangéliuma második részéből (15-20), tartalmaz négy drága szent munkát, négy lehetőséget, ahogy Istent különösen Karácsonykor szolgálhatjuk. Voltak, akik elmentek és hirdették a gyermek születésének hírét másoknak, mások, ámulatban és csodálatban voltak, továbbá, Mária az ige szerint azt tette, hogy szívében megtartotta és forgatta az igazságokat, negyedjére pedig, a pásztorok dicsőítvén dicsérték az Istent. Nem tudjuk, ezek közül vajon melyik tetszett Istennek a legjobban, hisz mind a négy jó dolog volt! Ezért a legbiztonságosabban akkor járunk el, ha mind a négyet próbáljuk tenni. Vegyük sorra őket.

HIRDETNI

Elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek (17v). Mit is hirdettek ezek a pásztorok pontosan? Miután meggyőződtek a felől, amit az angyal mondott nekik, Betlehemből visszajövet hirdették mindenkinek mindazt, amit felfedeztek. Az ő felfedezésük többet ért, mint az összes Nobel díj együttvéve, hiszen igazi, valóságos értéke az ember számára ennek a jóhírnek van csak. Olyan, mint a levelek az élet fájáról, ami meggyógyítja a nemzeteket.

Azt hirdették, amit láttak! Mit láttak ők? Angyalokat láttak, de ami több, látták az angyalok királyát, látták a megtestesült Istent. A legelső embert, akivel találkoztak, megállították és kezdték neki mondani. Te, hogy mi mit láttunk, ezt hallanod kell, ennél fontosabbat nem fogsz hallani. Reggeltől estig tették ezt a munkát. Olyan történet, olyan hír, ahol nem téved senki, ha állandóan ismételi magát. Ezt a hírt vitték tovább a pásztorok, ők az első újszövetségi misszionáriusok. Azok a pásztorok ezek után nem maradhattak csendben. Érezték, hogy küldetésük van.

Azt hirdették, amit megtapasztaltak. A pásztorok azt mondták, amit hallottak az angyaltól, mégis azt prédikálták, amit saját szemeikkel láttak. Az üzenet föntről jött, a megtapasztalás lentről. Senki nem beszélhet Isten dolgairól igazán eredménnyel, egészen addig, amíg az igazságok, amiket hirdet nem lettek személyesen megtapasztalva. Az, aki hallgat, okkal hallgat, nincs, mit mondjon, mert nem hallott és nem látott semmit. Aki beszél, azért beszél, mert látott, hallott, megtapasztalt. De hol volt a pásztoroknak a felhatalmazásuk? Ők ugyanis nem voltak felavatva. Ha kell felhatalmazás, ott van az Igében: és aki hallja ezt mondja: jövel. Más szóval, aki hallotta és magáévá tette az evangéliumot, az másnak is mondhatja, jöjjetek az élet vizéhez ingyen. Vajon ha látsz egy házat égni, megvárod, míg kapsz felhatalmazást arra, hogy kiálts: tűz van! Dehogy! Mész és kiáltasz és teszel valamit. Így tesz egy megváltott lélek is. A pásztorok pedig amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek. Karácsonyra az első szent munka: bizonyságtevés!

CSODÁLNI

És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik (18v). Nem szükséges említést tenni azokról az emberekről, akik egy kicsit elcsodálkoznak a karácsony üzenetén, de utána nem tesznek semmit. Sokan vannak, akik csak egy rövid csodálkozással maradnak az evangélium hirdetése után. Sokan örülnek, úgy néz ki, jólesik nekik hallani, ahogy a pásztorok mondják ezeket a híreket. Csodálkoznak azon, vajon hogy képesek ezek a tanulatlan pásztorok ilyet mondani. Ámulnak rajta. De ahogy vége az ünnepeknek, megy minden a régi kerékvágásban. Csak egy rövid csodálkozással maradtak. Sokan vannak, akik mikor hallják a hírt, hogy ez és ez megtért, akkor csodálkoznak és mondják: milyen csodálatos! Reméljük azt, hogy a megváltó születése nem csak ennyit idéz elő bennünk, egy rövid csodálkozást, mert ez nem sokat használ nekünk.

Milyen volt ez a csodálkozás? Ha igazán ismernénk magunkat és Isten szeretetét az Úr Jézusban, akkor ez a csodálkozás egész életünk során és minden időben állandó jelleggel ott kell legyen, mint egy igaz istentisztelet. Az Úr őrizzen minket attól, hogy megszokjuk ezt a csodálkozást a Messiás eljövetelével kapcsolatban. Ez a szent csodálkozás igaz istenimádathoz vezet, és lelkünk hálás azért, amit Isten tett értünk Krisztusban. Amikor valaki így csodálkozik, igazán, az már félni fog vétkezni egy ilyen szeretet ellen. A világ hét csodája, amin az emberek csodálkoznak – és szépek is a maguk nemében – elbújhat egy dióhéjban amellett, amit Isten adott nekünk az Úr Jézusban, hogy csodálkozzunk. Ha nem tettük már rég, csendesedjünk el ezen a karácsony ünnepén és csodálkozzunk igazán. Engedjük, hogy lelkünk szent ámulatban és imádatban szemlélje a megszületett Megváltót. Karácsonyra a második szent munka: csodálat!

MEGFONTOLNI

Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta (19v). Volt legalább egy személy, de bárcsak lenne ma több is, aki miután elcsodálkozott, nem csak annyival maradt, hanem mindent, amit hallott megjegyzett, megfontolt és a szívében forgatni kezdte. Mérlegelte, tanulmányozta magában. Bevonta értelmét, érzelmét, akaratát mindabba, amit hallott. Engedte, hogy ez a csodálatos hír átjárja egész lényét! Az Úr Jézus tőle, Máriától született, épp ezért ő volt az, akit a leginkább megmozgatott ez a hír. De minket is meg kell mozgasson ez a hír. Csak akkor indulunk el a szolgálatban, ha szívünkben mi is forgatjuk, mérlegeljük, megfontoljuk ezeket az igazságokat. Sokan nem teszik ezt csak karácsonykor, utána minden el lesz felejtve. A karácsony valósága állandóan ott kel legyen a hívő szívben. Karácsonyra, a harmadik szent munka, csodálkozzunk, de utána tartsuk is meg és szívünkben forgassuk ezeket, fontoljuk meg jól az üzenetet és szeressük az Úr Jézust!

DÍCSÉRNI

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent (20v). Ezek az egyszerű emberek hivatásukban dicsérték Istent! Visszatértek hová, vagy mihez? Visszatértek a bárányokhoz, a mindennapi munkájukhoz, hogy vigyázzanak a bárányokra. Azt jelenti, hogy ha Istent akarjuk igazán dicsőíteni, dicsérni, nem szükséges elhagyni a mi munkánkat, hivatásunkat! Nem a munkahely határozza meg az istenimádat minőségét, hanem a szív őszintesége. Még a mezőn is szántás közben lehet Istent dicsérni. A legnehezebb munka közben is lehet. Az Evangélium minden hivatást, munkahelyet megszentelhet, ha őszinte a szív.

Egyszerűségben, de őszintén dicsérték Istent! Sőt, még sok iskola sem kell hozzá. Nagy a valószínűsége, hogy ezek a pásztorok még olvasni sem tudtak, de Istent dicsérni tudták így is! Ez pedig megfeddi mindazokat, akik azt mondják: óh, nekem nincs sok iskolám, nincs nagy végzettségem. Ezek a pásztorok minden ilyen kifogást kivágnak az ember szívéből. Ha szíved tiszta, akkor tudod dicsérni Istent. Lehet szent életet élni sok iskola nélkül is. Sőt, ilyen tekintetben ezek a pásztorok bölcsebbek voltak, mint a napkeleti bölcsek, akik messziről jöttek. Ezeknek szükségük volt egy csillagra, hogy vezessék őket, másképp nem találtak oda, a pásztorok odataláltak e nélkül is. A nagy bölcsek még ezzel a csillaggal is eltévedtek, Jeruzsálembe kötöttek ki. Ezek a pásztorok egyenesen Betlehembe mentek! Egyszerű elme, sokszor hamarabb megtalálja a megdicsőült Krisztust ott, ahol a tanult elme csődöt mond és elmulasztja ezt. A negyedik szent munka karácsonyra: dícséret!

Isten Igéje rávilágít még két kedves igazságra:

Hogyan dicsérték Istent? Mit tettek ezek a pásztorok? Dicsőítve és magasztalva Istent. Énekeltek, örültek! Vegyük nagyon komolyan az éneklést és dicsőítést! Legalább olyan komoly dolog ez, mint a lelkek megmentése. Mert a lelkek megmentése is Isten dicsőségét szolgálja. Örüljünk tehát és énekeljünk! Szomorú, amikor valaki ezt nem tudja tenni! Énekeljünk, ne csak az imaházban, templomban, közösségben, hanem amikor egyedül is vagyunk!

Miért is dicsérték Istent? „mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.” Dicsérték Istent, azért amit hallottak. Ezek szerint okunk van dicsérni Istent minden egyes hallott prédikáció, szolgálat után. Gondoljunk bele, hogy egy megszámlálhatatlan sokaság, akik most a pokol tüzét szenvedik, mit megadnának azért, hogy csak még egyszer hallják meg az evangéliumot! De nem lehet! Óh, bárcsak a kegyelem ajtaja csak még egyszer nyitva lenne számukra! De nem lehet! És mi halljuk, annyiszor, hogy megunjuk! Ha unjuk, akkor nagy bűn! Imádjuk és dicsérjük Istent minden áldásért, ami közelebb visz minket hozzá. Áldd Istent, hogy számodra a kegyelem ajtaja nyitva áll. Dicsérjük Istent tehát mindazért, amit tett!

Van tehát elég sok munkánk karácsonyra: hirdetni, csodálni, szívünkben megtartani, megfontolni és forgatni az igéket, és végül dicsérni Istent hivatásunkban! Tegyük ezt!

@kmakh